Kedves Hozzátartozó!

A polgári búcsúztatás nem csupán egy hivatalos megemlékezés, hanem egy utolsó, közös pillanat annak az embernek az életére, akit szerettek. Egy alkalom, ahol a fájdalom, a hála és az emlékezés egyszerre van jelen, és ahol lehetőséget kapnak arra, hogy méltó módon búcsút vegyenek.
Minden emberi élet egyedi történet. Más emlékek, más kapcsolatok, más csendek és nevetések alkotják. Éppen ezért hiszem, hogy a búcsúztatás sem lehet sablonos. Szertartásvezetőként abban segítek, hogy ez a pillanat valóban az elhunyt személyéről, az ő életéről és az Önök közös emlékeiről szóljon.
A közös beszélgetés során megismerem az életút legfontosabb állomásait, a meghatározó kapcsolatokat, a jellemző vonásokat, történeteket és apró részleteket, amelyek igazán élővé teszik az emlékezést. Ezekből egy olyan búcsúbeszédet alkotok, amely nemcsak elmondja, ki volt Ő, hanem érzékelteti is, mit jelentett Önöknek.
A szertartás hangvétele mindig az Önök igényeihez igazodik. Lehet csendes és visszafogott, bensőséges és meghitt, vagy éppen az élet szépségét is felidéző, hálával teli búcsú. Minden esetben arra törekszem, hogy legyen tér a könnyeknek, a mosolyoknak és az emlékeknek is – mindannak, ami segít megőrizni Őt Önökben.